Nem csak tuti nyerő nincs, hanem tuti biztonságos sem. Az állampapírokat éreztük ilyennek, hogy legyen csak a portfolióban, biztos hozam, nagy biztonság. A görög állampapírok magas hozamszint mellett, szoros kontroll alatt tartott euróban kibocsátva meglehetősen jó befektetésnek tűntek. Tutinak. A lift gyorsult kicsit felfelé - egyre jobb üzlet, igaz? - aztán elszakadt a kötél és zuhant. Egyesek kiszálltak, mások beszálltak - hátha a biztonsági kötél megfogja és visszahúzza, a lényeg, hogy most a második-harmadik emelet környékén vitatkoznak, hogy merre tovább.
Ezen nyilvánvaló kockázat mellett azonban egyre inkább felértékelődnek az inflációs kockázatok. Nagyon alacsony hozamszint mellett nagyon hosszú időtvára kínálnak állami kötvényeket. Ilyen időtávon a tőkebiztonság nominális illúzió lehet. Olvassunk bele!
Emellett sok állampapír esetében a másodpiaci likviditás nagyon alacsony, gyakorlatilag egy-két árjegyző megmondja, hogy mennyi a piaci ár. Jelentős rés esetén pedig a likviditásnak komoly ára van: eladható a papír, de csak jelentős veszteséggel. Jó lenne egy komoly, valós (azaz nem árjegyzőkön alapuló) piac - a tőzsde nálunk eléggé nyögvenyelős. Néha álmodom egy olyan világról, ahol nem a banknak vagy kincstárnak kell eladnia a papírt (állam- vagy vállalati kötvényt), hanem az a befektető is közvetlenül megvásárolhatja.
Mindezek mellett az állampapírnak mind rövid távon, mind középtávon helye van a portfolióban. Legalábbis az enyémben, lassú lépésekkel épülő portfolióban, abszolút kis befektetőként. Ráadásul belátható időn belül mind a bevételeim, mind a kiadásaim jelentős része forintban jelentkezik, így maradok a forint államkötvénynél. A prémium sorozat esetében az inflációs veszélyek (most erre megy leginkább a károgás) jól kivédhetőek. Azzal együtt, hogy a tuti mindig az, ami már megtörtént.
