A Főfőnök annyit ad, amennyit ígér. Igazából revizor kritikájához nem igazán tudok mit hozzátenni. A színészi lubickolás mondjuk leginkább Schneider és Csányi esetében jelentett komoly élményt, a többiek hozták, amit hozni kell (remek színészek, most minden extra nélkül). Főleg Schneider elképesztő, ahogy hörgésekből és halandzsázásból kihoz egy teljes karikatúra karaktert.
Szokásos kabaré fordulatok, néha abszurdig feszített kiszólások a közönség felé, spétek, félreértésekből feladott magaslabdák, helyenként fingós-böfögős poénok, miközben végig ott bújkált (nem bújt elő!), hogy ebből egy komoly dráma is készülhetett volna, egy kicsit másképp hangszerelve. Ha nem Kristoffer köldöknéző, abszurd színésze lenne a középpontban, hanem Bravn figurája, akkor nehéz lenne ebből vígjátékot kihozni.
Remek este volt.